Hangversennyel és tánccal ünnepelték a majálist a művészeti iskola növendékei

Beszélgetés Czirok Zoltánnal

• Már rendhagyónak számít Kisteleken, hogy a művészeti iskola növendékei májusban a város közönsége előtt adnak számot tudásukról. Feltételezem, az egész évi munka tükröződik a produkciókban.

Egy évben négy növendékhangversenyünk van, amikor minden tanszak képviselteti magát, kettő ősszel majd jönnek a félévi beszámolók és kettő tavasszal. Most pedig a májusi hangversenyünkön az érettebb produkciókat lehetett hallani. Ilyenkor már mindenki készül az év végi vizsgákra és a vizsga produkciókból egyet-kettőt „megfürdettek” a tanárok is és a növendékeik is.

• A fellépők véletlenszerűen követik egymást a színpadon, nincs előre eltervezett forgatókönyv. Miért?

 A sorrend abszolút nem tudatosan alakul ki. A majálist úgy szervezzük meg, hogy előtte pár nappal még a tanároknak se mondjuk meg, hogy melyik produkció mikor jön, mert azt szeretnénk, hogyha mindenki végighallgatná az összes produkciót. Ami viszont hagyomány, hogy mindig az ütő együttes fejezi be, mert ők olyan jellegű zenét játszanak, ami mindig a végére illik. Ott voltak a vonósok, az énekkar, az előbb említett néptáncosok, a mazsorett csoport és a gitár és zongora tanszak is képviseltette magát. A kisegyüttes és a felnőttek is szerepeltek, s mindenki nagyon jól és felkészülten mutatta meg, hogy mit tud. Ez a hangulaton is látszódott, annak ellenére, hogy beszorultunk a rendezvényterembe, mert ez kint a téren sokkal jobb hangulatban telt volna, mint az elmúlt években is. Szerintem így is elérte a célját a rendezvény, aki eljött és meghallgatta, azért érezte jól magát, a résztvevők pedig a színpadi szereplés lehetőségéért.

• A néptánc oktatásra továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek? Lehet még növelni a balástyai tagozat után is?

 A néptánc csoportjaink nagyon szépen fejlődnek Szathmáry Évának köszönhetően, és itt meg kell említeni Kalmár Gergelyt is, aki segít nemcsak a néptánc munkában, hanem a népzenei talpalávalóban is, mert az élő zenére egészen más táncolni. Nagyon szépen fejlesztik a művészeti iskolának a csoportjait, reméljük a következőkben is így lesz, mert idén másodszorra vesznek részt táborokban a néptáncosok ugyanúgy, mint annak idején a fúvósok. Ezek mindig a csapat munkát, a csapat szellemet fejlesztik.

• A művészetoktatásnak közösségépítő szerepe is van? Gondolok arra, hogy a néptáncosokat 10 éve tanítja Szathmáry Éva, a mazsoretteket pedig ennél is régebben Czirokné Zsuzsa?

 Ez valahol természetes, mert a művészeti iskolának az egyik feladata – azon kívül, hogy művészeteket oktassunk a gyerekeknek – az, hogy a szépre, a jóra tanítsuk őket, a másik feladata pedig a közösségformálás. Ez a csoportok munkájában rejlik, melyben a fúvószenekar Kisteleken abszolút úttörő szerepet játszik, de jönnek utána a vonósok, akik felnőttként is visszajárnak a vonós együttesbe. Ők sem csak a hegedű miatt jönnek vissza, hanem mert szeretnek egymással közösen zenélni és megkérdezni mi újság otthon, veletek, a gyerekekkel; mert már nemcsak a barátok találják meg egymást, hanem családok is és ez a közösségformálás abszolút a művészeti iskolához hozzátartozik.

• Amikor a Fuvola együttes lépett színpadra a társak nézték az apróbbakat, hogyan is szerepelnek?

 Persze hogy nézték, hiszen ők is kíváncsiak, milyen lesz az utánpótlás! Sőt azok a fuvolisták a mostani zenekarosok is és persze, hogy meg szerették volna hallgatni a társak, hogy mit tanultak, dolgoztak, mivel készültek az év folyamán. Külön nemcsak fuvolisták, de klarinét és rézfúvós együttes is volt, sőt Pete Réka tanárnő jóvoltából a legkisebb furulyások is kiálltak két kis dallal!

• Jobban érződik ilyenkor a szülők támogatása?

 A szülőktől mi mindig megkapjuk a támogatást, hisz a gyerekeket azért járatják ide, azért küldik, hogy művészetet tanuljanak és ez lehet tánc, zene, képzőművészet is. Ha nem támogatnának, nem úgy állnának a művészeti iskolához, akkor nem lenne növendékünk sem. Ilyenkor eljönnek és megnézik a csoportokat és nagy öröm számomra, hogy nemcsak a saját csimotáikat nézik és hallgatják meg, hanem a többire is kíváncsiak és próbálják mindet megnézni, de hát ezt délután 14 órától estig nem olyan egyszerű! Arra bíztattuk őket mi is, hogy majálisszerűen fogják föl az egészet, tehát a rendezvényszervezési szabályzatunk erre a rendezvényre – mint igazgató úr föl is hívta a figyelmet -, NEM ÉRVÉNYES! A padok között ülve, pihenve zenét hallgatva lehetett italt bevinni, mert majálisszerűen szerettük volna meg szervezni.

• Minden hangzásban érezhető a közös és kitartó munka, aminek eredménye lenyűgözi a hallgatóságot.

 A művészeti iskola értekezletein mindig is arra bíztatjuk a kollégákat, hogy minél színesebb produkciókkal próbáljuk meg szórakoztatni a közönséget. Például a gitár vizsgákon is, amikor az egyik etűd után a másik szólódarabot játsszák, én ott is mindig azt mondom, hogy egy gitár vizsgán is meghallgatnék egy olyat, hogy egy kis ütővel megfűszerezve vagy két gitárral és énekkel! Itt a majálison is többször előfordult, hogy például a Kálmán lányok, akiknél az egyik dobol, a másik gitározik s még másik három hangszerrel megfűszerezve a lányok kiálltak és egy nagyon szép produkciót nyújtottak. Ezek az érdekességek dobják fel az egész délutánt tulajdonképpen.

• Egy iskola életében mindig fontosak az eredmények s így itt is elhangzott a nagyzenekar elért sikere is!

 A gyerekek és mi tanárok is mindig az eredményekből töltődünk fel. Tudjuk, hogy meddig jutottunk és hogyan tovább. Az id. Vándor Rudolf Fúvószenekarral már túl vagyunk egy megmérettetésen. Devecseren, ami Nyíregyháza fölött van, egy kisebb település, mint Kistelek, ott rendeztek egy zenekari minősítőt 13 zenekar részvételével. „A-B-C” kategóriában minősítették a zenekarokat, az „A” volt a legkisebb és a „C” volt a legnagyobb fokozatú. Bronz, ezüst, arany és kiemelt arany fokozatokkal pontszám alapján állapította meg a minősítést a zsűri. Az id. Vándor Rudolf Fúvószenekar a legmagasabb „C” kategóriában kiemelt arany minősítést ért el! Nagyon örültünk ennek az eredménynek, mert a mostani átszervezett zenekarunkkal, a nagyzenekarral jó pár éve, talán 2007 óta ilyen szép eredményt nem értünk el.

• Milyen tervei, feladatai vannak a fúvószenekarnak idén?

A kis zenekarral most készülünk a nemzetközi versenyre június 20-21-én megyünk a szerbiai Zrenjaninba, Nagybecskerekre s ott a gyermekzenekari kategóriában nemzetközi színvonalon mérettejük meg magunkat. Amit már lehet tudni, hogy cseh, szlovák, szlovén és román együttesek lesznek velünk versenyben. Remélem a tavalyi hazai, nagyon szép eredmény után nemzetközi szinten is valamilyen hasonló szép eredményt el tudunk érni!

Itt a nyár, de munkával fog telni! A zenekar számára legalábbis, mert augusztus elején a Balatonra megyünk egy négy napos felkészülési táborba, természetesen lesz ott idő másra is, de akkor már készülünk az id. Vándor Rudolf Emlékhangversenyre, ami november 15-én lesz. Ott a Vasbi fúvós világzenei szövetség által delegált minősítésen fogjuk magunkat megmérettetni, egy háromfős orosz, finn és magyar képviselőből álló zsűri előtt. Ez lesz az i-re a pont, reméljük egy igen szép, nagy és kövér pont lesz!

Riporter: Gera Szilvia